Éji erdőn zöldes fények
cikáznak a fák fölött,
kis bogarak édes násza
fényruhába öltözött.
Hajlott hátú ősi tölgyfák
nem látják, mert vakok.
Pedig büszke, zöldes fényük
a szerelemtől ragyog.
Bár lehetnék én is bogár
láthatnád, hogy ragyogok,
fent cikáznánk éji égen,
ott lehetnénk boldogok.