Feszítsd erőmet létre érzelem,
mikor fakó borúm Napot takargat,
s amíg a tegnapon derült felem,
ma ing a tiszta, zendülő talapzat.
Felpezsdült vér
Bágyadt napfény simogat
álmom szélbe temetem,
felejtem most harcomat
egy érintés kell nekem.
Szerelmem palackja
Bárcsak lehetnék én őszi szellő,
hogy borzoljam szőke hajadat.
Vagy lehetnék én egy remek festő,
festhetnék szerelmes szavakat.
Ábránd
Ha te nyírfa volnál, én lennék a játékos szellő,
mi ágaidat táncoltatná
Ha te vörös virág volnál, én lennék a kolibri,
szemeimmel csak téged látnálak
Shakespeare: 75. szonett másképpen
Mint ételén a lét, belőled élek;
mint földet érnek édes záporok;
és érted, és nyugalmadért ha féltlek,
mint kapzsi, kincsemért bolondulok.
Vágyom Rád
Vágyom rád hogy arcod lássam
Vágyom rád hogy szavaid igyam
Érezzem hogy a lelked velem van
Egybeforrva bennem is itt van
Vágy
Ahogy a szakadék szélén állsz,
Unottan a mélybe vágysz.
Egy gondolat magával ragad,
Hogy odalent megleled magad.
Hárfácska
Édes az álom, a semmittevés.
Édes az étel, akkor is ha kevés.
Édes a szó, ha a szívedből jön,
Messzire fut, aztán visszaköszön.
Vágy álom
Amióta ismerlek máson sem jár az eszem,
De én téged nem érdekellek.
A szívem meghasad mikor nem vagy velem,
Életem szerelme vagy, de én téged nem érdekellek.
A tizedik múzsához (Szapphóhoz)
Hogyha látod szívemet, édenasszony,
láthatod, kínzó szerelem halálom,
s testi vágyam meggyötör. Ó, nem élek;
égek epedve.