Szívemben tűz, szikráját lobbantod,
csillagszívvel most előtted állok,
csillogó szikrák röppennek feléd,
megperzseltek, így lettél az enyém.
Vallomás
Tó vizében szívem rajza,
rávetíti hold sugara,
így várok rád álmodozva,
mesés, csodás éjszakában.
Kedvesem
Karjaidban, mint méz, olvadok,
Egyedül lassan telnek nappalok.
Dübörgő szívednek zaja
Velem marad,
El nem feledem soha,
S nekem nem kell más csoda.
Egyetlen percre is, légy velem,
Mert csak Te hívsz így: Kedvesem.
Ég kékje
Ég kékje, csillaga ragyog szivárvány szememben,
nem adom fel a reményt, nem mehetsz el örökre,
Pillangók sugallta vágyaim, ne maradjon álom,
remény igéje lelkemnek, megtalálni boldogságom.
Reménytelen?
Vörös rózsa reszkető kezemben,
gyógyulás halovány reménye,
lélek harc, állandó küzdelem,
idő múlásával már reménytelen.
Tűzkenyér
Bús csókjaim között rendet rakok,
akarom, minden a helyén legyen,
magam után, ha mást nem hagyok,
talán szebb világot a tereken.
Mennyi bánat görbül reggelemre,
talán a vergődő ember is kijut,
Bámullak
Fáradtan fekszem.
Az éjszaka sötétje perzseli ráncos arcom,
A sorsról gondolkodom.
A sorsról, ami régen
A viharos elmúlást jelentette,
És most ajándékba adott nékem.
Csak egy pillantás volt
Csak egy pillantás volt,
Mára ennyi jutott,
Csak egy pillantás volt,
Én mégis örülök.
Ölelj, szeress
Lépcsőkön rohansz le elém
Lábaid hangja dobol, zenél
Kíváncsi vagy rám, ez az első
Mert még nem láttál sehol
Lépteidből ítélve gondolom
Csodálatos lesz! Nem tudom,
Lépcsőfordulóban feltűnik
Alakod, már tudom, akarom
Vigyázok rád
Megjelenésed oly kecses,
Vakító fényességgel érkezett,
Kitárt karokkal jössz felém,
Hozzám bújva szorosan fonod körém,
Lehet, hogy csalóka álom!
Mivel szerelmes szívemet táplálod,