Megint a jól ismert álmomban vagyok,
Ahol ismersz, szeretsz, veled együtt vigadok.
A Nagy ház folyosóin kereslek,
S te találsz meg az egyik teremben.
Karodat érzem, átjár a régi jó ölelés,
És az egyre erősebb szívverés.
Csendes percek
Késő őszi holdfénynél vártál
S én repesve siettem feléd.
Szemem csillogott az örömtől,
Mikor közelembe kerültél.
Holdad vagyok
Leperegtek órák, napok, hetek, évek,
Elszörnyedek milyen gyorsan megy az élet.
Szürke az ég, rideg, sötét és fénytelen,
Villanydróton szürke kis madár ébredez.
Mosolyog az ég
Fél-hideg kávémat kortyolom
rongy-viseltes hajnal ölel át
néma csöndben hangodat hallom,
de lelkedet nem, az más világ.
Mi a boldogság?
Míg meg nem ismertelek, nem is tudtam tán,
Mi a mindent elsöprő igaz boldogság!
Lehet, ezért nem volt tartós a boldogság.
De rád találtam,s tudom, mi a boldogság.
Jégszív
Szívemben tűz, szikráját lobbantod,
csillagszívvel most előtted állok,
csillogó szikrák röppennek feléd,
megperzseltek, így lettél az enyém.
Vallomás
Tó vizében szívem rajza,
rávetíti hold sugara,
így várok rád álmodozva,
mesés, csodás éjszakában.
Kedvesem
Karjaidban, mint méz, olvadok,
Egyedül lassan telnek nappalok.
Dübörgő szívednek zaja
Velem marad,
El nem feledem soha,
S nekem nem kell más csoda.
Egyetlen percre is, légy velem,
Mert csak Te hívsz így: Kedvesem.
Ég kékje
Ég kékje, csillaga ragyog szivárvány szememben,
nem adom fel a reményt, nem mehetsz el örökre,
Pillangók sugallta vágyaim, ne maradjon álom,
remény igéje lelkemnek, megtalálni boldogságom.
Reménytelen?
Vörös rózsa reszkető kezemben,
gyógyulás halovány reménye,
lélek harc, állandó küzdelem,
idő múlásával már reménytelen.