Emlékem, elgondolkodva vánszorog
Arra gondol, mikor együtt voltunk boldogok
A szív egyedül, merengve húzza össze magát,
Nem feledte a két szerelmes közös dallamát,
Az ezüst hold, fényesre csiszolt csillagsátrában
Mikor összebújtunk, nem maradt a csend árván
Hallgattuk a tücskök kedves andalító dallamát,
Néztük az éjszakai lepkék rajzó táncát,
Simogattam, éreztem hajadnak minden szálát,
Lágy szellő fújta el szívemnek lázát,
A harangvirág helyeslően lógatja fejét,
Duzzadt rügyek fakadnak tavasznak kezdetén,
Színes gyíkok élvezik a napsugár melegét,
Szívemben a múltból megrezzen egy – egy emlék,
Langy meleg csillagfényes kedves nyári esték,
Lombos fák alatt sétáltunk, te meg én!
Ami volt, csak gondolatban szaladt elém,
Az élet megy tovább, megmaradt az emlék,
Szent János bogarak lámpás sorai között,
Fekete frakkba öltözött tücsökzenekar zenél,
Régi ismerős nótát húzzák, vajon emlékszel e még!
Pislákoló gyertyát gyújtanak a csillagok, a felhőtlen égen
Elmosta az idő, ha olykor sötét is volt a felhő
Az emlék ott marad, mikor te voltál az első.