Édes az álom, a semmittevés.
Édes az étel, akkor is ha kevés.
Édes a szó, ha a szívedből jön,
Messzire fut, aztán visszaköszön.
Vágy álom
Amióta ismerlek máson sem jár az eszem,
De én téged nem érdekellek.
A szívem meghasad mikor nem vagy velem,
Életem szerelme vagy, de én téged nem érdekellek.
A tizedik múzsához (Szapphóhoz)
Hogyha látod szívemet, édenasszony,
láthatod, kínzó szerelem halálom,
s testi vágyam meggyötör. Ó, nem élek;
égek epedve.
Kedvesem
Ha te vagy, én leszek!
Ha te vagy a kenyér,
Én leszek melléd a bor,
Majd rajtad az ízem
Oly könnyedén áthatol.
Ha egy szép napon
Ha egy szép napon ketten majd elszökünk,
A közös múltunkra visszaemlékezünk.
Sosem mondtad,hogy mennyire szeretsz
Ahogy azt sem,hogy a közös múltunk emlékein mennyit nevetsz.
Mint tű a szénakazalban
Védeni akarlak – magamtól nem lehet!
Hogy elvesszél velem, azért „epekedek”.
Egymásba merüljünk, a Naptól eltakarj,
és hamuvá égett szerelmet ne akarj!
Érintés
A csendembe úgy lopakodjál,
mint őzikék az őszi tarlón,
kik attól félnek, jön a vadász,
s szívüket golyóval lövi át,
csak egészen halkan lépkedj.
Égj, szív
Érzem még? Vagy már lassan pusztulok,
míg nézem hosszan a sok csillagot?
Érzem az estét, a reggeleket,
szeretem egyszer megszült életemet,
mint tiszta tónak hűs csöndjét itt belül,
mi holdas nyári éjeken felhevül?
Fantazma
Bár lehetnék csillag égen, fényem-örök beragyogjon;
Beragyogjon, elárasszon, két arcodra mosolyt csaljon;
Lennék hűvös hajnalon melegséget nyújtó bársonylepled
Hogy vállaidat érinthessem, s távolságod lecsökkentsem;