Vágyakozás

Hiányzik a hangod mely oly édes nekem,
Szeretném hallani ahogy suttogja a nevem.
Hiányzik a szemed melytől mindig elolvadok,
Bármikor is belenézek csodálatosan ragyog.
Hiányzik nevetésed melyből mindig tudom,
Hogy végre mellettem boldog vagy nagyon.

Nem vagy most itt velem ölelő karomban,
Nem segítesz most rideg magányomban.
Messze vagy most tőlem,szívemnek távol,
Siess hozzám kérlek hiszen nagyon hiányzol.
Szomjazó ajkam már vágyik forró csókjaidra,
Érted remegő testem pedig ölelő karodba.

Szívemben az érzések irántad tombolnak,
Minden dobbanással a te szívedhez szólnak.
Nagyon szeretlek téged és végre általad,
El tudtam engedni a komor magányomat.
Testem remegve várja újra forró ölelésed,
A tiédnek melegét és lágy puha érintésed.

Ha lehetnék szellő elfújnám az összes bánatod,
És boldogságban telhetne minden egyes napod.
Ha lehetnék hűsítő zápor akár pár percet,
Arcodról lemosnám az összes könnycseppet.
Ha lehetnék ragyogó nap melegíteném arcodat,
Sugaraimmal űzném el fejedből a rossz gondolatokat.