A csend után szabadon
Tengernyi nyugalom az, ami elkábít.
Nézem az égbolton
Megannyi csillag rebegő, fénylő csóváit.
Rád gondolok
Miközben szívem zakatol.
Nyugalom ez?
Szerelmed szelleme untalan elrabol.
Elrabol, s elvisz messzire innen
Hol senki se lát.
Csillagos ég alatt el kéne hinnem
Hogy várok még rád.
Az idő, mi tekereg, s örvénybe sodor
Felzaklatja lelkem,
És én repülök felfelé ebben a komor
csillagtalan légben.
Feléd megyek,
és érzem, tudom, hogy ott vársz reám.
Köröttünk hegyek,
folyók, és megannyi madár.
Csak mi ketten vagyunk
Miközben lassan elmúlik a világ.
És most boldog vagyok..
Álmomban mindig így gondolok terád.