Minden nap, óráknak percei
Gondolatára szívemnek sorvadnak gyökerei,
Magányos lett életem, mint egyedüli csillag odafenn
Csak a múlté maradt a volt szerelem, feledve percei
Mint a rabszolgaságból a madár, szabadultam már
Milyen volt milyen, nem is volt, igaz ölelésed tán
Szívemben érzem minden apró mozdulatát,
Az emlék is halovány, mikor forró csókod perzselte szám
De kell, hogy újra éljem minden pillanatát
Mikor felébred a szívem, hallod minden dobbanását
Galambok is párban, összebújnak a virágos ágon
Az élet illatát magukba szívják, a nap mosolyt küld rá
Egy kis nevető hang, mosolyt kedves arcodon
Ne uralkodjon többé a szívben, a bús szomorúság
Percek, mik széppé tették valaha az életem,
Szerelemben kell, hogy te legyél a lélegzetem
Órák mi közelebb hoztak hozzád, éreztem bőröd leheletét
Napok, mik feledhetetlenné tették minden pillanatát
Összeforrtak az évek, és szerettem minden eltöltött napját
Feledni, hogy is lehetne könnyen, selymes bőröd illatát
Hangod, mit egykor nekem legjobb volt hallani,
Ölelésedtől jó volt, szorító karjaid között olvadni
Az a kicsi szív, valaha mennyi szépet rejtett
A sok szép percet mégis feledni kellett.