Egy pillantás, egy mosoly oly sokat mond,
Mert lehet zord, vagy gyilkoló, gőgös, ami pokol.
Ó milyen más a pillantás, mikor félig nyílt szemek,
Fekete, zöld, vagy kék zománca rád nevet.
Ezüstös fátyla mögül, a vad tekintet szelídül.
Egy pillantásban annyi az erény, hogy túltesz,
Sas vagy hiúz szemén, s szenved aljas hangzatoktól,
Szégyenében pirulni késztet liliomokat.
A szeme sugarát eszmékig felemelve,
Mutatja, mily sebzett a teste és lelke.
Egy pillantás, képes lehet arra, hogy a testet,
Mely tetszhalott, visszahozza az életbe legott.