Ha te vagy a kenyér,
Én leszek melléd a bor,
Majd rajtad az ízem
Oly könnyedén áthatol.
Ha te vagy a fúvó szél,
Legyen a testem szélkerék,
Csókod szelét befogom,
S hallgatom szíved énekét.
Ha te vagy a sötét éjszaka,
Én leszek a fényes nappal,
S közöttünk ragyog majd fel
A fürge, harmatos hajnal.
Ha te vagy az eső,
Én leszek majd levendula,
S testedet magamra öntöm,
Rám simul, mint selyemruha.
Ha te vagy a szappan,
Én leszek a piszkos test,
Moss le rólam mindent,
Mindent, ami rosszul fest.
Ha te ablak vagy,
Én leszek előtted tükör,
Hogy látszódjon belőled
Majd az összes belső gyönyör.
Ha te vagy a szótár,
Leszek a könyvtár melléd,
S veled tanulom majd meg
A világ összes nyelvét.
Ha te vagy a fiú,
Ki éjszaka a kertben álldogál,
Én leszek majd a Hold,
Hogy lásd, milyen szép is a holdsugár.
Ha te vagy az arc,
Leszek rajtad fájdalmas mosoly,
Hogy szerelmedben éljek én,
Mint a halálra kínzott fogoly.
Ha te vagy az, akit szeretek,
Őrült vagyok akkor én!
Még ennyi idő után is
Benned van a vak remény.