Távoli horizont pára lepte képét
arcod napsugár színezte látványa fedi.
A nap neked kölcsönözte fényét,
szépívű homlokod búzakoszorú fedi.
Nem kell nékem ennél szebb
szinte túlvilági látvány.
Szemed az égnél is kékebb,
bőröd fehér mint a márvány.
Mit nekem a horizont zárta
távoli felsejlő világ képe,
hisz szemem a legszebbet látja
mit keretbe vont a nap fénye.
Csodálatos!