Vágy-szonett

Mikor már nem vágyod annyira csókom,
szemtüzed elillan testem vonalán,
mosolyod csak kiéhezve falhatom,
veled-gyönyöröm szép lassan… tovaszáll.

Szárazra ég mára hangtalan torkom,
sok apró ér reped szívem oldalán,
magamat belőled fájón kibontom,
fájdalmam tán csak Istennek mondanám…

Csendben tűröm múlásod ízét számban
– Mi lett volna, ha (sósan rágom magam)
szerelmünket gyermekként óvtuk volna…

Csendben égek, oly reményvesztett lázban,
mégis újra várom, hogy tüzed lássam,
…tán végleg szíved szívembe maródna…

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x
()
x