Megint te…

Ajkamra emeltelek,
s bár csak álmomban tettem,
magamat tenger-mélyen,
ott beléd eltemettem…

Múló nyár színe hullhat,
mi befedé a testem
az avar-illat alatt,
ott lapul izzó lelkem…

Felkap majd az őszi szél
tán láthatóvá válok,
most még csak a csend beszél,
s én parázs-ágyon állok…

Lelkemet cirógatod,
simul hozzád a szavam,
s lennék szálló sóhajod,
már… azon kapom magam.

Megosztom valakivel...
0 0 értékelés
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x
()
x