Áll az óra, a percek kínoznak,
kacérkodik velem az illatod,
lopok a tegnapból, így behozlak
a mába, csak fél ember, ha vagyok…
érzem a fájt, mi mellkasba feszül,
nem lehet őszinte most a mosoly,
szemem a veled-időbe merül,
kötött jelenem csak lassan bomol…
levetem most, jöjj el a holnappal,
ez a gúnya kedvtelen ma nekem,
áll az idő, mint doktor kórlappal,
sebeim csók-emlékeddel kenem…