Belém ölöd magad

Tátongó szakadékként állok,
most belém húz nemrég-vak szemed,
csak perem-ölelésedre várok,
félreismertél, félve ismertelek.

Mit a mélyem láttatott, most lapul
a csendben, létemnek árnya alatt
magamat ejtettem hát rabul,
s építek otromba sziklafalat.

Ha ugranál, énem porrá zúzna,
ha súgnád újra… hidad lehetnék,
mely a mélységeim felett húzna
át, veled rajta továbbmehetnék…

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x