Csendedben megbújva

Bárcsak tudnám szavakba fonni,
hogy dobban a szív, rezdül a test,
beléd simulva moccanni rest,
száj ajakhoz kíván osonni.

Hogy ringok ölelő karodban,
mint rég, édesanyám méhében,
égi nyugalomban, békében,
házat lelve test-otthonodban.

Elönt csended, szeretve vagyok,
lelkem halkan imáért sóhajt,
csak múlatlan perceket óhajt,
mert a múlóba… belehalok.

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x