Elveszett remények

Álmainkat a végzet szétzúzta,
nyíló szerelmünk ékes szirmait
üvöltő szél tépi, végigdúlja,
kilesve a szív rejtett titkait.

Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos,
az örök nyár szépsége tovatűnt,
lelkünk kétségek között tántorog,
éjféli nap oldozza fel a bűnt.

Szerelmünk jelképe e rózsaszál,
bánat elől halálba menekült,
fekete rózsa végső lobbanás,
ellene már semmit sem tehetünk.

Hitem, reményem fedi a gyászlepel,
sötéten látom a tündöklő nappalt.

Megosztom valakivel...
0 0 értékelés
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x
()
x