Szenvedély

Hordok szívemben egy szép emléket,
Egy nőről, ki szívem gyökerében élt
Egy földi angyal, bár nincsen szárnya,
Tőle lett szívem szerelemtől árva,
Ő az kit én szívemben őrzök,
Valaha szerelem volt és létezett,
Csalfán a szívét lopta belém,
Azóta szenved lelkem, s szenvedek én
Elátkozva élek-e földön, általa
Sötét rossz álom, vagy csak átka
Én a férfi, egyedül útvesztett vagyok
A rám szabott kereszt súlya, nyomasztóan hat
Mennyi szép álom volt még az elején,
Mikor még gyönyörű volt, minden ölelés
Áldom azt a szívet ki életet adott,
De tanácsot eleget nem adhatott,
Fájdalmasan szól, szívemnek románca
De miért kísér,űz sötét árnya!
Már nem gördül le könny arcomon,
Fájdalom a lelkemben mély nyomot hagyott,
Mi lesz a sorsom, holnap nekem!
Nyílnak a virágok, de ő már nincs velem
Ha feltűnik, szemében a megbánást látom
Szívem már meggyógyult, csak önmagának ártott.