Már nem tudok írni a szerelemről,
pedig úgy tollat ragadnék,
még ha nyúlnék is utána,
betűimet papírra vetném,
beszáradt, nem fog,
hiába is melengetném,
vak karcolatok,
csak ennyi,
mit a hegyéből kipréselnék.
Rózsatövis
Minden egyes úton követem a lépted,
Te vagy nekem az első, meghalnék érted.
Ha nem vagy itt velem a nappal is színtelen,
Ha nem fogod kezem, a méz is íztelen.
Ott leszek a hátadnál és támogatlak onnan,
Ha elveszik az életed az én vérem is ontsák nyomban.
Elveszett remények
Álmainkat a végzet szétzúzta,
nyíló szerelmünk ékes szirmait
üvöltő szél tépi, végigdúlja,
kilesve a szív rejtett titkait.
Nekem már fényesítik a csillagokat
Nekem már fényesítik a csillagot
Mert én kétszer negyvenéves vagyok
Hogy áttetsző legyen az ablakom
Miután a nyomor Földjét itt hagyom
Megvetően
Valami meg repedt bennem ,
dong ,mint egy rekedt tücsök
valami vonz tenni, s megvetni
és lopni gondolataidat édesen.
Fáradt szívek
A szíved egyre lankad
Mind fáradtabbak az éjjelek
Elképzeltek,unalmasak csókjaink
Az égben végtelen lebegnek
Érzelmek
Hull az eső, fúj a szél,
De benne egy üzenetről mesél.
Egy üzenetről mely lelkemig hatol,
Messze van Ő de mégis hallom.
Egyedül
Itthon ülök egymagamban, s lelkem messze jár.
Téged keres, Téged kutat, meg mégsem talál.
Közel vagy és még sem érlek, nem találok Rád.
Ha megfoglak, tovalibbensz, mint egy délibáb.
Kilátástalanság
A tragédia fájdalmat szűle,
A test csak fekszik kihűlve,
Mert a lélek meghalt.
Annyi év után
Ennyi év nélküled telt,
elkéstél az időben
sok átvirrasztott éjszaka
sok lihegő pillanat múlt.