Hull az eső, fúj a szél,
De benne egy üzenetről mesél.
Egy üzenetről mely lelkemig hatol,
Messze van Ő de mégis hallom.
Egyedül
Itthon ülök egymagamban, s lelkem messze jár.
Téged keres, Téged kutat, meg mégsem talál.
Közel vagy és még sem érlek, nem találok Rád.
Ha megfoglak, tovalibbensz, mint egy délibáb.
Kilátástalanság
A tragédia fájdalmat szűle,
A test csak fekszik kihűlve,
Mert a lélek meghalt.
Annyi év után
Ennyi év nélküled telt,
elkéstél az időben
sok átvirrasztott éjszaka
sok lihegő pillanat múlt.
Fukar szerelem
Dédelgetett perceimben dobog
szívemben az üresség vad álma
kókadó fejemben százféle gondok
tolakodnak, mint varázs hatalma,
Álomként
Egyszerű vagyok de szótlan
szomjazom hűséget étlen,
friss vizet kíván a lelkem
csókokat termel a testem.
Ha emlékszel még
És ma kérdem, kutatva szemed
lelked csillagos tükrében
hol vádlóan villog a titok,
hogy örök hűséget esküdtél
szemem és szemed tüzében
míg kezünk érintkeztek.
Érzések bűvkörében
Érzések bűvkörében, múló napok,
Tekintetek közt kutatva, érzések után,
Mit lát a szem, mit érez a szív, s a lélek,
Van e fény, öröm, csillogó ragyogás,
Vagy csak a mély tekintetekből,
A gond, a bánat tükre néz reánk?
Ne integess
Nem búcsúzunk, még találkozunk.
A vágy villamosán, még összebújunk.
Kezed kezembe, s dúdolgatunk,
a múltról beszélve jót kacagunk.
Nélküled
hallgatás lopózott közénk
zongorafutam rezzent át a csenden
ólomlábakon állt a perc velünk
fáztam