És ma kérdem, kutatva szemed
lelked csillagos tükrében
hol vádlóan villog a titok,
hogy örök hűséget esküdtél
szemem és szemed tüzében
míg kezünk érintkeztek.
Emlékszel-e még a csillagos égre,
mik visszanéztek némán
s én lelkedben kutattam
az örök hűség százszorszépében
könnyeket ejtettél szerelmünkre,
míg tücsök zenélt a bokorban.
Emlékszel-e a tavaszi hajnali csókra
szorongó kezeink érintésére
összefonódott ujjaiknak
együtt szorongó játszadozására
ajkaink csókos játékában
szálltunk magasan ringatózva.
És megszólaltál hangosan nevetve
megtörölve homlokod fényét,
ajkad félig kinyitva,
kékes szem pillantás mámorában
búgott hangod tört szavakban,
míg ujjaink görcsbe olvadtak.