Nélküled

hallgatás lopózott közénk
zongorafutam rezzent át a csenden
ólomlábakon állt a perc velünk
fáztam

könnyű cipőm szétfoszlott azóta
emlékszem
kioldott sálam ismét nyakamra tekertem
hogy reszkető testem
helyetted vele ölelkezhessen

szerelmünk emlékjégcsapjait
melengettem mikor fölsírt egy hegedű
a búcsúdal azóta zokog bennem
koldus-lélekkel hallgatom
és közben megfagyok nélküled

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
1 Hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
Anonim
Anonim
2015-03-02 18:52

az bajj hogy nem rímel

1
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x
()
x