Szeretnélek

Szeretnélek kibontani
bánatod páncéljából, végre,
hozzád hajolva lelkedhez érni,
tavaszt igézni a fagyos télre!

Szeretnék e rejtelmes csendből
életzenével kitörni újra:
ereidnek suttogó neszére
ébredni, lágyan összesimulva.

Szeretném, ha ütemre járna,
egy ritmust dobolna fáradt szívünk,
ahogy a régi éjen, amikor először
egymás szemébe néztünk!

Asszociáció: Szabó Lőrinc Mint még sohasem

Megosztom valakivel...
5 1 értékelés
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
2 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
Anonim
Anonim
2015-02-24 13:39

Nagyon szép!

Anonim
Anonim
2018-02-07 13:24

Nagyon szép!

2
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x
()
x