Rád gondolok

Rád gondolok, s ez jó nekem.
Mennyi emlék kavarog a fejemben.
Rég láttalak: de nem baj!
Lényed a szívemben, helyet foglal.

A szerelmet sem lehet látni, megfogni,
csak a szívünkkel lehet érezni.
A hiányod, a lelkemre telepedett, de
Már gyógyítgatom a sebeket.

Hallgatok egy dalt, a kettőnk dalát,
de ez a dal kettőnkre, már rá nem talál.
Már nem pereg könny le az arcomon,
hisz ez már csak az én dalom!

Rád gondolok, és nézem a hajnalt.
Látod? A nap akkor is felkel, ha te nem vagy.
Beragyog az ablakomba, s
dédelget a karjaiba.

Nem azért fúj a szél, hogy arcom tépje szét!
Beletúr a hajamba,
csókot ad az arcomra, átöleli a vállam,
S nem hagyja, hogy fázzam.

Este a nap, nem azért fon a tóra hidat,
hogy hozzád szaladjak, csak
hogy csodáljam a gyönyörű csillogást,
lássam, hogy az élet mily csodás!

Egyedül, még éjszaka sem vagyok,
hisz minden csillag nekem ragyog!
Táncot járnak a kedvemre, s
a hold karjában fekszem le…