Hull az eső, fúj a szél,
De benne egy üzenetről mesél.
Egy üzenetről mely lelkemig hatol,
Messze van Ő de mégis hallom.
Hallom lelkének énekét,
Hogy szeret engem és kellek még.
De érzem hogy taszít, és inkább hallgat,
Pedig oly szelíd és dallamos Édes hangja.
Két éve elmúlt már hogy megváltoztatta életem,
Azóta érzem minden porcikámban, Ő kell nekem!
Hiszen bearanyozza minden napomat,
És mikor vele vagyok szivem lelkem őszintén ragyoghat.
Tudom talán bűn hogy szeretem,
De a szívem ki nem vághatom, el nem vethetem.
Tudom hogy ebből fakad minden bűntudata,
És abból hogy úgy érzi ezzel bántogat.
Pedig dehogy bánt, ezzel nem.
Ismer már jól, ismeri lelkemet!
Tudja hogy mit érzek, mennyire szeretem,
Tudja hogy boldogságom csak vele lelhetem.
Nem ifjonti rajongás amit érzek,
Ha nincs közelemben menten elvérzek!
Hangja mint a legszebb dallam,
Mosolya mint a nyári nap éltető sugara.
Érintése mint a hűsítő nyári zápor,
Mikor csókol, az maga a mámor!
Szíve szerelme oly tiszta, és őszinte
És oly érzékeny a lelke.
Minden mit átéltem vele igaz,
Ezt érzem a lelkemben minden nap.
Két és fél éve nem változott semmi,
Ugyanúgy minden nap Hozzá akarok bújni!
Mert Ő az ki megváltoztatta életem,
És még ma is Ő kell nekem!
Lehet tőlem testileg távol,
De érzem itt bent….az Ő szíve is gyászol…..