Dédelgetett perceimben dobog
szívemben az üresség vad álma
kókadó fejemben százféle gondok
tolakodnak, mint varázs hatalma,
s oly érthetetlen mély nyögések
színekkel tarkított fájó keservek
háborognak bennem szüntelen,
míg vágy madár száll fejem felett.
S állok tiszta szívvel a szélben
mellemnek csapodnak ádáz tövisek
minden sóhajtásom külön egyveleg
hegedű húrjainak hullámzó rezgésében.
Testem megtelik a vágy szellőjével
mi illatosan füstölög a semmiségben,
ajkamról elszállnak forró leheletek
minden elmúlik a fukar szerelemben.
S állok az örvénynek mélységében
arcomról eltűnnek a kéjes örömök,
szemem köré apró ráncok gyűlnek
de szájam csókot ígér akár kéreget.