Nekem már fényesítik a csillagot
Mert én kétszer negyvenéves vagyok
Hogy áttetsző legyen az ablakom
Miután a nyomor Földjét itt hagyom
Miután kialszik a csillagom
Lenézek rátok a boldogokra
Kik balgán naponta robotoltok
Ezért a semmi, rongy életért
És szaladsz az orvosodhoz esztelen
Hogy adna még néhány fájdalmas napot
Hagyjátok őket és menjünk boldogan
Az örök életben nincs már fájdalom
Erre gondoltam most, mikor fáj az élet
Megmerevedett minden tagom
De én tovább hazudok és tagadom
Mert remélek még néhány napot
Gyáván minden fűszálba kapaszkodok
Csak még néhány napot doktor úr
A vérnyomásom az egeket veri
A szívem vadul döngeti az égi dobot
Akármennyi évet élünk is
A Föld forog és az élet eltelik
Lassan elkopnak az oszlopok
Az életünk örök álomra szenderül
Mert hiába szedünk maroknyi pasztillát
Amit pénzért felírnak az orvosok
Mert nincs mentség menni kell tovább
Hol a halál az örök életet adó Nagyúr!
Nagyon szép az igazságot mondja el az életről.