Nekem már fényesítik a csillagokat

Nekem már fényesítik a csillagot
Mert én kétszer negyvenéves vagyok
Hogy áttetsző legyen az ablakom
Miután a nyomor Földjét itt hagyom

Miután kialszik a csillagom
Lenézek rátok a boldogokra
Kik balgán naponta robotoltok
Ezért a semmi, rongy életért

És szaladsz az orvosodhoz esztelen
Hogy adna még néhány fájdalmas napot
Hagyjátok őket és menjünk boldogan
Az örök életben nincs már fájdalom

Erre gondoltam most, mikor fáj az élet
Megmerevedett minden tagom
De én tovább hazudok és tagadom
Mert remélek még néhány napot

Gyáván minden fűszálba kapaszkodok
Csak még néhány napot doktor úr
A vérnyomásom az egeket veri
A szívem vadul döngeti az égi dobot

Akármennyi évet élünk is
A Föld forog és az élet eltelik
Lassan elkopnak az oszlopok
Az életünk örök álomra szenderül

Mert hiába szedünk maroknyi pasztillát
Amit pénzért felírnak az orvosok
Mert nincs mentség menni kell tovább
Hol a halál az örök életet adó Nagyúr!

Megosztom valakivel...
5 1 értékelés
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
1 Hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
Anonim
Anonim
2019-05-02 16:11

Nagyon szép az igazságot mondja el az életről.

1
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x
()
x