Valami meg repedt bennem ,
dong ,mint egy rekedt tücsök
valami vonz tenni, s megvetni
és lopni gondolataidat édesen.
Azt teszem, amit nem akarok,
játszok vidáman szerelmet
ölelek ártatlan szomorúságot
de büszkeségem nem hagyom
Nem tudok ellenállni magamnak
mert ajkadon látom a csókom
itt felejtett szavaid dagadnak
és annak látlak, ami nem vagy.
Nem értem,de elérzékenyülten
áhítattal várom a visszatérést,
vajon nekem is jár megszentelés
amit a perc gyönyöre rendelhet?
S ha bennem a kínok hullanak
mi lesz, ha nem hozol vigaszt
mi lesz ha nem lesz majd erőd,
vajon érzéseim elhalványulnak?