Már nem tudok írni a szerelemről,
pedig úgy tollat ragadnék,
még ha nyúlnék is utána,
betűimet papírra vetném,
beszáradt, nem fog,
hiába is melengetném,
vak karcolatok,
csak ennyi,
mit a hegyéből kipréselnék.
Mégis nyomom erősen a tollat,
szinte szántom a papírt,
beleültetve magját a szónak,
még könnyeimmel megöntözném,
hátha, talán, mégis az érzés
újra csírát hajt,
benne nő és virul…..
tollam kicsúszik kezemből,
ujjam hegye vezeti nyomát,
lassan, finoman átérezve,
egy elhalt szerelem karcolatát….