Múzsám, olyan nekem nincs, mint akit
a vers kifestett bája feltüzel,
Szépén magát a mennyet rakja ki,
és minden ékre Őt próbálja fel;
Cifrás hasonlatokkal ontja rá a
Nap, hold, a föld s a tenger gyöngyeit;
friss április-virágot, azt, mi ritka,
mely kincsek itt a mennyet tükrözik.
Ó, hűn szeretve hadd valón daloljam:
s hidd meg, Szerelmem oly szép, mint ahogy
anyának Édese, bár úgy nem csillan,
miként az égi gyertyafény ragyog:
Mondjon többet, ki készséggel locsog;
nem istenítem, mit nem árulok.