Pillaerdő csendje,
harmatos pirkadat.
Angyalsóhaj-lelke,
ringatja ajkamat.
Tűzben izzó parázs,
perzseli a szívem.
Ébredő kék-csapás,
szemem tükre vízben.
Nyújtózó karjában,
derül a napkorong.
Hangja varázsában,
árnyam felé borong.
Halkan körbe hintem,
elmélyülő csendem…
Végtelen tekintet,
megrajzolja lelkem.
Édes hallgatásban,
szárnyal a pillanat.
Bűvös utazásban,
szívünk tovaragad.
Szét szórja szikráját,
sárga fényű holdra.
Szerelmünknek lángját,
alvó csillagokra.