Szerelmi vallomás

Te jelentesz nekem mindent eme világon,
Nélküled már nem akarom utamat járnom.
Szívemet elraboltad és két kezedbe fogtad, Jöttöddel eltemetted kínzó magányomat.
Te lettél már minden mire ezidáig vártam,
Társamat keresve mikor a világot jártam.
Általad lélegzem, te vagy a levegő nekem,
Ajkadra gondolok mikor csókodra éhezem.
Szép szemed tükrében én önmagam látom,
Kezed érintése oly puha mint a bársony.
Hangod nekem olyan mint az angyalok dala,
Lelkednél leragadtam nem megyek sehova.
Szíved a szívemmel mára már egyként dobog,
Mióta rádtaláltam nagyon boldog vagyok.
Megtudtam végre milyen az igaz szerelem,
Általad végre már az életem is szeretem.
A boldogság kapujában kéz a kézben állunk
Eljött végre az mire életünkben ezidáig vártunk.
Soha ne engedd el kezem ahogy én se tied,
Szerelmemmel táplálom benned a tüzet.
Eddigi utunkat mindketten magányosan jártuk,
A várva várt boldogságot együtt megtaláltuk.
Veled maradok addig ameddig csak lehet,
A világon téged mindenkinél jobban szeretlek.