Ezernyi virág nyílik a réten,
Ringadoznak a tavaszi szélben,
Táncra kéri fel őket a Nap,
Sugarával közben szirmokat simogat.
Kóborló felhők egy jelre várnak,
S a mezőre hullva életté válnak,
Madarak énekétől hangos e táj,
Amerre nézek tünemény és báj.
Kezeim széttárva hangosan sóhajtok,
Szebbet a léttől én nem óhajtok,
Boldog vagyok, hogy e világon élek,
Boldog, mert megszerettelek Téged!