Szerelemmel volt
Volt egyszer egy szív, mely sokat szenvedett
Volt, mikor tudott és nagyon szeretett
De kővé lett az út mely a boldogsághoz vezetett,
Az az érzelem mi volt, mind-mind kárba veszett
Szeretve lenni, mást sem kívánt, álom lett belőle
A viszonzatlan érzés, lassan mindezt kiölte
Kit szeretett, csak kaland és sportnak vélte
Szerelem legyen a kegyelem
Szerelem legyen a kegyelem
Nem lehet, hogy bárki közénk álljon
Szeretem! Ezt meg nem engedhetem!
Mondanám, hogy hallgass te is a szívedre
Ha mondom, bíz, én azt teszem
Mert a szíve én vagyok és maradok,
Nem akarok semmit
Nem akarok semmit, csak sétálni veled
A tündöklő napsütésben fogni a kezed
Szerelmesen nézni két csillogó szemed
Hallgatni a madarak vidám énekét
Elnyúlni a fűben, nézni a kék eget
Fülünkhöz közel jönnek a ciripelő tücskök
Vidám lágy szél fúj, dallamot nekünk duruzsol
Vége, nincs tovább
Mikor megismertelek egy gondolat volt
Úgy véltem én, de túl gyorsan jött
Megérintettél, megremegett testem
Mint mikor zenét hallgatok és átjárja lelkem
Puha szád, csókkal összeforrt enyémmel
Remegő szívem szólt,
Ő lesz a nagy szerelmem,