Máslét az éj

Cinkosod vagyok az éjben, s te az enyém!
Szolgálóm vagy, s én a Tiéd!
Vörös ruhás éji vámpírod, ki szomjazva várja jöttöd,
Ha alászáll az éj édes színe,
Erőtlen asszonya az éjszakának,
Ki belőled jut éltető, másfajta léthez.
Álmod elérhetetlen vágya testednek,
Törékeny illatú tündér vagy, veszélyes vámpír.
Kivel izgalmas kaland minden gondolat,
Egy vadászat, hol nincs vadász és űzött vad sem,
Mert mindkettő mi vagyunk minden lélegzetben.
Nem szerelem ez, ember!
Valami titkos, rémes, édes szövetség!
Nem testen át formálódik,
Hanem szövegekben, írásban, mint holmi művészet!
Nem találkozunk, nem érintjük egymást,
Így száll meg minket a Hold bűvös ereje,
Éled fel ez a megmagyarázhatatlan érzés.
S ha szemtől szemben állunk,
Nincs semmi vágyunk, csak két ember
Vagyunk a világban, két ismerős,
Kik átlagos szót beszélnek, s minden átlagos,
Tekintet, mozdulat,
És semmi nem árulja el a világunk,
Hogy a Hold által átadjuk magunkat egy másik világnak!

Hajdúhadház, 2015. november 15-16.