Tettem én egy ígéretet,
mit ezennel megszegek.
Eltépem a fényképedet
ez így tovább nem mehet.
A viking hajó útra kelt
Forró homokú tengerparton sétáltam,
Meleg szellő fújt, s lengette kaftánom,
Kendőmet fújta a tenger felől jövő hűs szél,
Valamit súgott, ami a lelkemig ért.
Irgalom
Eső áztatja sós könnyeimet,
elhagyottan kell éljem életem,
lábad elé borulnék kedvesem,
ha meghallgatnál, ó’ egyetlenem.
Amore primo
Mikor megláttad Őt csillag gyúlt az égen,
Háborgó lelked lángoló izzó éden.
Érzed mint feszít és tépdes e zivatar,
Már kipattant a szikra, ez mindent felkavar.
Szerelem legyen a kegyelem
Szerelem legyen a kegyelem
Nem lehet, hogy bárki közénk álljon
Szeretem! Ezt meg nem engedhetem!
Mondanám, hogy hallgass te is a szívedre
Ha mondom, bíz, én azt teszem
Mert a szíve én vagyok és maradok,
Agancsok
Szemed szemem víztiszta tükre,
Melyben az éj csillaga ragyog,
S ha egyszer elalszik örökre,
Majd te is becsukhatod.
Szívem nyugtát ma sem lelte
Szívem nyugtát ma sem lelte
Sokszor így ért a napkelte
S most itt ülők a szalag előtt
S rád gondolok e délelőtt.
Hiába
Nekem igérted e szerelmes éjszakát,
karod mégis ma éjjel mást ölel át.
Egyedül fekszem jéghideg àgyamon,
és sakàlként üvölt bennem a fàjdalom.
Futnék
Most csak mennék, futnék a nagyvilágba,
hogy csalódott lelkem senki meg ne lássa.
Ne lássa senki könnybe lábadt szemem,
mert becsapott újra hőn szerelmes szívem.
Hasztalan
Minap sietve suhantál el mellettem
lehajtott fővel
talán bánt a magány, vagy félsz tőlem
mert visszakérnélek
már nem nézek szemedbe oly rég
ne félj, ne kerülj