Ma is eszemben van az a szerelmes óra,
Sétáltunk a holdsugaras nyári éjszakába,
Még az Öreg égitest is mosolyogni látszott,
Felhő sem zavarta a mi boldogságunk.
Elhagytál
Elhagytál
egy csinosabbért és szebbért,
rájöttél,
csináltál nagyon rossz cserét,
szívemnek
oly` nagy fájdalmat okoztál,
beláttad,
ó, hogy mekkorát csalódtál,
nem volt jó
Várlak
Ülök a szobában, s
tördelem a kezem,
azt mondtad, napnyugtára,
Itt leszel velem.
Hol keresselek
Mond, hol keresselek?
Hogy újra megleljelek.
Mond, kit szeretnél?
Hogy tudjam ki legyek!
Valaha
Érzem –e még valaha, hogy
rám ragyog a nap sugara?
Érzem –e még valaha, hogy rám kacsint az
esthajnal csillaga?
Talán
Talán elmúlnak egyszer a gondok.
Talán lehetek egyszer még boldog.
Talán helyre áll még az életem,
akkor is, ha nem vagy velem.
Homok szemek
Mikor utoljára láttalak,
a homokszemeket számoltad.
A partra hívtál, egy szót se szóltál,
az életem voltál, de elfordultál.
Vége
Gondolj rám,ha már nem leszek veled.
Gondolj arra mennyire szerettelek.
Gondolj a sok szép időre amit együtt töltöttünk,
S az utolsó napra mikor kimondtad: végeztünk.
HIányzol
Füstös félhomályban ülök,
cigarettám parazsáig ér az ég
s bomlik róla sejtelmes fátyol,
Nélküled mit érek én?
Arcomra kiül magányom és
gubbaszt, mint kiszikadt öregek
a kapuk előtt, ilyenkor
Szelet a sorsból
Gyászolni mit sem ér,
hisz még nincs vége.
Egyenlőre számunkra szűkös a közös tér,
a jövő nekünk macskaköves utat ígér.
Eljő majd az a pirkadat,
mikor testünk összesimulva ébred,