Magány sivár óráiba,
Helyemet én nem lelem.
Nincs lelkemnek maradása,
Vissza soha nem tére.
Ki szerelmes…
Ki szerelmes, nem tudja mit csináljon,
Ki szerelmes, nem tudja mit lépjen,
Csak egy dolgot tud a világon,
Kit szeret, s hogy kivel éljen.
Ámítás
Mi minden történt
mióta elhagytál?
Ezer álom tört szét
nagyon hiányoztál.
De most megtagadlak,
bár most is érzem
szájadat ajkamon,
remegő testemen
ölelő kezedet
a vágyat mit adtál
Fájó emlék
Ma is eszemben van az a szerelmes óra,
Sétáltunk a holdsugaras nyári éjszakába,
Még az Öreg égitest is mosolyogni látszott,
Felhő sem zavarta a mi boldogságunk.
Elhagytál
Elhagytál
egy csinosabbért és szebbért,
rájöttél,
csináltál nagyon rossz cserét,
szívemnek
oly` nagy fájdalmat okoztál,
beláttad,
ó, hogy mekkorát csalódtál,
nem volt jó
Várlak
Ülök a szobában, s
tördelem a kezem,
azt mondtad, napnyugtára,
Itt leszel velem.
Hol keresselek
Mond, hol keresselek?
Hogy újra megleljelek.
Mond, kit szeretnél?
Hogy tudjam ki legyek!
Valaha
Érzem –e még valaha, hogy
rám ragyog a nap sugara?
Érzem –e még valaha, hogy rám kacsint az
esthajnal csillaga?
Talán
Talán elmúlnak egyszer a gondok.
Talán lehetek egyszer még boldog.
Talán helyre áll még az életem,
akkor is, ha nem vagy velem.
Homok szemek
Mikor utoljára láttalak,
a homokszemeket számoltad.
A partra hívtál, egy szót se szóltál,
az életem voltál, de elfordultál.