Várlak

Ülök a szobában, s
tördelem a kezem,
azt mondtad, napnyugtára,
Itt leszel velem.

A nap, pont most bukik le
a hegyek mögé,
nekem integet, siess
készülődjél.

Az órára nézek, s
kiugrik a szívem,
ha nem jössz el,
mi lesz majd velem.

Oly nagyon várlak!
A pezsgőt be hűtöttem.
Egyedül, nem tudom meginni.
indulj már el!

Elterveztem, ha belépsz:
átölellek.
Nem teheted meg velem,
hogy nem jössz el.

Annyi mindent akarok
mondani, s ha
kibeszéltük:
veled összebújni.

Simogatni, dédelgetni,
szeretnélek,
szeretkezni, és
meginni a pezsgőt veled.

Utána összebújni,
szorosan hajnalig,
és újra folytatni,
másnap reggelig.

Szól a telefon,
rosszat sejtek.
Felveszem, és már
alig értem,mert a
sírás, majd megfojt engem.

Tehát nem jössz, pedig
jó lett volna, ha
nem is békülni, de
elbúcsúztunk volna.

A pezsgőt kinyitottam,
veled koccintottam.
Többé nem kell jönnöd,
mert el is búcsúztam.

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x
()
x