Gondolj rám,ha már nem leszek veled.
Gondolj arra mennyire szerettelek.
Gondolj a sok szép időre amit együtt töltöttünk,
S az utolsó napra mikor kimondtad: végeztünk.
HIányzol
Füstös félhomályban ülök,
cigarettám parazsáig ér az ég
s bomlik róla sejtelmes fátyol,
Nélküled mit érek én?
Arcomra kiül magányom és
gubbaszt, mint kiszikadt öregek
a kapuk előtt, ilyenkor
Szelet a sorsból
Gyászolni mit sem ér,
hisz még nincs vége.
Egyenlőre számunkra szűkös a közös tér,
a jövő nekünk macskaköves utat ígér.
Eljő majd az a pirkadat,
mikor testünk összesimulva ébred,
Vége
Miért sírnak az emberek, ha valami véget ér?
Miért lenne baj, ha valaki mással ébrednék?
Ki az, aki eldönti, hogy mi a jó nekünk?
Miért nem lehet az édes szenvedés a kenyerünk?
Itt vagy
Itt vagy, de lelkem üres,
haragos, reszket szennye
büszkeségem kevés,
hogy takarja a szót benne,
csak ölelésre volna kedve.
Tőr van a szívembe
Tőr van a szívembe, mely meggyaláz
Jégszél fúj lelkembe, mi fagyos láz
Darázs ment a szemembe, és álmodom
Rigó szól fülembe, ó bűnhalom.
Csalfa szerelem
Eljöttél hát hozzám,Te édes szerelem,
Mennyire vártalak s mondtad ,hogy érkezem.
Úgy jöttél jajongva,mint folyón a kék madár,
Gyorsan repülve, rácsap a vízre és rögtön tovaszáll.
Hazudj ha tudsz
Hazudj ha tudsz
Nézz a szemembe Te drága lélek,
Tárd ki szívedet, hogy beleférjek
Öntsd rám gondodat, hogy együtt éljek
Gondoddal.
Szeretlek
Szeretlek… Könnyű kimondani,
Kár, hogy nem tudtad végig gondolni,
Mit is mondtál ezzel nekem,
S most miattad könnyes mind a két szemem…
Becsapva
Átgázoltál rajtam,még meg is tapostál.
Mint egy szemetet eldobtál!
Ugyhiszed, hogy eltiporhatsz engem?
Mintha csak tréfát űztél volna velem!