Itt vagy, de lelkem üres,
haragos, reszket szennye
büszkeségem kevés,
hogy takarja a szót benne,
csak ölelésre volna kedve.
Itt vagy de csókod nincs,
alig érzem kedvességed,
simogatásod is rikácsol
undorodok a nagy zajtól,
rátör lelkemre a vész.
Bennem csüng a zápor,
a szél feketén rikácsol,
minden zúg szívemben,
feltör gyászos kedvem
dús viharba zárom lelkem.
Itt vagy,de nem vagy elég,
megválthatnád romlottságom,
úgyis csak már törmelék
elviheted belenyugszom,
repülj vele, karodba zárom.
De, ha mégis kellek neked,
visszaadhatnád a kedvem,
azt teszem majd amit akarsz,
olyan lesz majd, mint egy parancs.
szerelemmel megválthatsz
Add vissza a boldogságom,
fájjon, érezzem, cuppanjon,
csapjon szíven, majd kiásom,
csak a csókod ordibáljon,
szíved szikrákat dobáljon..