Messze vagy tőlem, nagyon messze.
Fájó szivvel búcsúzom örökre.
El kell mennem, mert erőm elfogyott.
Testem-lelkem szabadságra vágyott.
Hiányod.
Hiányzik csókod, érintésed.
Hiányzik bársonyos bőröd, ölelésed.
Hiányzik hangod, mely engem éltet.
Hiányzik szép szemed, tündöklő fényed.
Biztos akarod?
Csak arra kérlek, próbálj meg szeretni.
Mert szerelmed nélkül nincs miért élni!
Most azt kérdezem, tudnál szeretni?
És az életed velem leélni?
Szeretsz még?
Szeretsz még annyira,mint akkor szerettél,
Mikor temérdek csókoddal engem megigéztél?
Mikor az ígérted nekem…
Hogy melettem leszel,s fogod a kezem.
Neked Drága.
Ha eszembe jut az a pár édes pillanat.
Amikor az ajkad az ajkamra tapadt.
Derüsebben látom a világot.
Testem-lelkem már régóta erre vágyott.
Magány
Magányosan ülök egy szobában
Csendben oly búsan, komoran
Egyedül hallgatom szívem dobbanását
Szomorúan érzem lelkem sóhajtását
Elhagytál
Hiába elhagytál, szerelmed itt van, átölel, simogat.
Érzem az illatod, mikor elfog a keserűség, a bánat.
Halom nevetésed mi víszhangzik kihalt lelkemben,
Látom szemed csillogását, mi beragyogja életem.
Névtelen
Lehet nem látod be de még mindig szeretlek,
S ezt sem tudnám kifejezni eszperente nyelven.
Akkor is ha a szívem kétfelé húz,
Amelyből nincs kiút.
Búcsú
Tudom, hogy én voltam hülye,
De nem tudom hogyan tegyem jóvá.
Mért nem tettem meg mikor eljött az ideje?
Mintha a kötelességem alól lógnák.
Valahol, valamikor, valahogyan.
Valahol, valamikor, valahogyan.
Kereslek. Kutatlak szüntelen.
Valahol, valamikor, valahogyan.
Nem talállak. Előttem a végtelen.