Szeretsz még annyira,mint akkor szerettél,
Mikor temérdek csókoddal engem megigéztél?
Mikor az ígérted nekem…
Hogy melettem leszel,s fogod a kezem.
Neked Drága.
Ha eszembe jut az a pár édes pillanat.
Amikor az ajkad az ajkamra tapadt.
Derüsebben látom a világot.
Testem-lelkem már régóta erre vágyott.
Magány
Magányosan ülök egy szobában
Csendben oly búsan, komoran
Egyedül hallgatom szívem dobbanását
Szomorúan érzem lelkem sóhajtását
Elhagytál
Hiába elhagytál, szerelmed itt van, átölel, simogat.
Érzem az illatod, mikor elfog a keserűség, a bánat.
Halom nevetésed mi víszhangzik kihalt lelkemben,
Látom szemed csillogását, mi beragyogja életem.
Névtelen
Lehet nem látod be de még mindig szeretlek,
S ezt sem tudnám kifejezni eszperente nyelven.
Akkor is ha a szívem kétfelé húz,
Amelyből nincs kiút.
Búcsú
Tudom, hogy én voltam hülye,
De nem tudom hogyan tegyem jóvá.
Mért nem tettem meg mikor eljött az ideje?
Mintha a kötelességem alól lógnák.
Valahol, valamikor, valahogyan.
Valahol, valamikor, valahogyan.
Kereslek. Kutatlak szüntelen.
Valahol, valamikor, valahogyan.
Nem talállak. Előttem a végtelen.
A megcsalt magányoshoz
Görcsösen szorító ujjaiddal, a párna csücskét morzsolod.
Elhagyatott magányodnak könnyes perceit fájlalod.
Odakint tavaszát öltözi a természet rügyezése.
De neked fáj ez is, mint jajduló szívednek törése.
Egyszer eljön a pillanat…
egyszer eljön a pillanat, mikor az igazság bennünk is feleszmél,
zátonyon vonagló életünk feladja, s többé már nem remél.
mert bűnösök útját tapostuk, mint megfáradt vándor egy szigeten,
áthágva önmagunk lényegén, áthágva ártatlan szíveken…
A mikor elhagysz
Amikor elhagysz én majd megbocsátok
mindenért a legszomorúbb napon
és ígérem nem foglak szavadon,