Magányosan ülök egy szobában
Csendben oly búsan, komoran
Egyedül hallgatom szívem dobbanását
Szomorúan érzem lelkem sóhajtását
Sírnak a falak oly üres a lakás
Nincs többé nevetés, kacagás
Kihalt minden csendes és rideg
Szerelem nélkül tombol a hideg
Az ágy sóhajtozik oly magányos
Nem jár itt senki, minden csupa poros
Elmentél azóta kopár itt minden
Kihalt a lakás… kihalt a szívem