Döbbenet

Miért hagy el a hited bennem?
Talán úgy érzed, ideje mennem…
Hová lettek az odaadó, szép szavak,
melyek nélkül lelkem szanaszét szakad?!

Tudsz-e még vajon engem szeretni?
Szívünket egybe fonva, soha nem feledni…
Elmúlik-e szívedből a kétely,
mely úgy falja fel enyémet, akár a métely?

Csak ülök itt némán, magam elé nézek…
Kezdem érezni sorsom, belülről már vérzek.
Szívem lüktet, tagjaim, akár az ólmok,
lassan, de biztosan, végleg összeomlok.

Ám én nem hagyom, hogy így legyen,
nem engedi az őszinte, igaz szerelem!
Szívedért én bármit megteszek,
ha kéred, örökre a Tiéd leszek!

Amit látsz, Neked adom! Nincsen másom…
Hogyha nem kell, hát a föld alá ásom!
Legyünk Mi a világ, legyünk Mi a döbbenet,
hisz mit nekem jelentesz, szavakkal leírni nem lehet.

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x
()
x