Mikor utoljára láttalak,
a homokszemeket számoltad.
A partra hívtál, egy szót se szóltál,
az életem voltál, de elfordultál.
Neked volt hely a szívemben,
kitörtél onnan, s ott maradtam holtan.
Elhagytál!
Még meg sem fordultál.
Az idő kitöröl a szívemből,
nem akarom, hogy más töltse be a helyed,
mert félek, hogy
úgy járok vele is, mint veled.
Talán majd újra tudok bízni,
és valakinek egyszer újra hinni,
De ezt csak az idő oldja meg.
Én senkit nem várok, és nem is keresek.
Az idő már eltelt nekem,
hiába akarsz beszélni velem.
Nem megy ez már nekem,
most én dugom homokba a fejem.