Mikor megláttad Őt csillag gyúlt az égen,
Háborgó lelked lángoló izzó éden.
Érzed mint feszít és tépdes e zivatar,
Már kipattant a szikra, ez mindent felkavar.
Forr a véred, csak Őt érzed, csak Őt kéred,
Álmodban is csak Őt nézed, csak Őt félted.
Mindaz mit megtennél érte odaadod,
Leges legszebb bókjaiddal elhalmozod.
De ha illan a láng, a fájdalom nyila bánt,
S ha az égen szinte már csak hulló csillag szánt,
Elszorult torokkal könnyes szemmel állsz,
Emlékek gyöngyeit szedegetve Őrá vársz.
Ő volt az első, kit igazán szerettél,
Az első érzés mit sohasem felednél.
Míg élsz, s talán túl azon is ha elkísér,
Ő mindig veled marad, bárhol is legyél.
Milyen szép érzelem ez.
Kedves Nira! Köszönöm, hogy átérezte, majd olvassa el legyen szíves a „VERSET KÉRTÉL” című versemet is, megpróbálom itt közre adni, ha befogadják.
Kedves Nira! Úgy látszik nem tartják érdemesnek, ezért leírom ide, csak Önnek: VERSET KÉRTÉL
Verset kértél, szerelmeset,
szívből jövőt és kedveset,
szép szavakat, igézetet,
örökké tartó emléket.
Sokszor kérded szeretsz e még,
ez talán egy értetlenség.
Csak is téged és csak téged,
egész magam adom néked.
Fiatalok már nem vagyunk,
talán nem is lángolunk,
de a lassú tűz bennünk ég,
még mindíg jól és pont elég.
Ha forró kezed foghatom,
újra és újra álmodom,
hogy mint akkor, terád várok,
húsz évesen hozzád szállok.
Könnyű annak aki szeret,
nem kell várja az ihletet.
Csak írni kell és elvezet,
ha olvasod tán kedveled.
Verset kértél kedvesen,
nem volt nehéz megtennem,
ihletett a szeretetem,
fogadj el hát így engem.
Írtam: Budapest, 2022.02.07.