Amore primo

Mikor megláttad Őt csillag gyúlt az égen,
Háborgó lelked lángoló izzó éden.
Érzed mint feszít és tépdes e zivatar,
Már kipattant a szikra, ez mindent felkavar.

Forr a véred, csak Őt érzed, csak Őt kéred,
Álmodban is csak Őt nézed, csak Őt félted.
Mindaz mit megtennél érte odaadod,
Leges legszebb bókjaiddal elhalmozod.

De ha illan a láng, a fájdalom nyila bánt,
S ha az égen szinte már csak hulló csillag szánt,
Elszorult torokkal könnyes szemmel állsz,
Emlékek gyöngyeit szedegetve Őrá vársz.

Ő volt az első, kit igazán szerettél,
Az első érzés mit sohasem felednél.
Míg élsz, s talán túl azon is ha elkísér,
Ő mindig veled marad, bárhol is legyél.

Megosztom valakivel...
5 1 értékelés
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
2 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
Nira
Nira
2022-01-01 21:43

Milyen szép érzelem ez.

Lupták Gyula
Lupták Gyula
2022-04-05 12:09
Reply to  Nira

Kedves Nira! Köszönöm, hogy átérezte, majd olvassa el legyen szíves a “VERSET KÉRTÉL” című versemet is, megpróbálom itt közre adni, ha befogadják.

2
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x
()
x