Amore primo

Mikor megláttad Őt csillag gyúlt az égen,
Háborgó lelked lángoló izzó éden.
Érzed mint feszít és tépdes e zivatar,
Már kipattant a szikra, ez mindent felkavar.

Forr a véred, csak Őt érzed, csak Őt kéred,
Álmodban is csak Őt nézed, csak Őt félted.
Mindaz mit megtennél érte odaadod,
Leges legszebb bókjaiddal elhalmozod.

De ha illan a láng, a fájdalom nyila bánt,
S ha az égen szinte már csak hulló csillag szánt,
Elszorult torokkal könnyes szemmel állsz,
Emlékek gyöngyeit szedegetve Őrá vársz.

Ő volt az első, kit igazán szerettél,
Az első érzés mit sohasem felednél.
Míg élsz, s talán túl azon is ha elkísér,
Ő mindig veled marad, bárhol is legyél.

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x
()
x