Megközelíthetetlen csoda előttünk,
mi szemünk elé tárul, oly’ gyönyörű,
hideg fehér színekben, pompázó fenyők,
a szeretet jelképe most lenyűgöző.
Tó partján, a havas fákon a csoda,
hó lepi a fenyő ágat kapaszkodva,
megbújó nap melengeti, olvasztja,
fa ágakról lecsusszannak, huppanva.
Tél ragyogása, szépség a lelkemnek,
meghitt séta, ölelő kedvesem mellett,
e téli napon, minden kívánság teljesül,
két szív, a tó partján boldogan egyesül.