Szerelem legyen a kegyelem
Nem lehet, hogy bárki közénk álljon
Szeretem! Ezt meg nem engedhetem!
Mondanám, hogy hallgass te is a szívedre
Ha mondom, bíz, én azt teszem
Mert a szíve én vagyok és maradok,
Miért akarod azt, hogy ne legyünk egymásé
Szüntelen mesterkedsz ezen nagyon,
Ketten mi boldogok ne legyünk soha,
Belenyugodni nem tudsz abba,
Neked nincs részed, szerető ölelő karokba
Gyűlölet szítja életed és lelked,
Mert kedvedben nem tud járni, férfinép
Megkeseríted zaklatással az életünk,
Tőled nyugodtan nem élhetünk,
Ha van is olykor nyugodt napunk,
Tőled akkor gyűlölködő telefont kapunk,
Boldogságot neked nem adhatunk,
Megfelelő férfit neked nem találhatunk,
Boldogságot tudd, csak vele szeretnék
Bármi legyen is, érte mindent megtennék
Gonoszságod betölti napjainkat
De a jó Isten segíti a holnapjainkat,
Energiádat leveszi a gyűlölködés,
Lenne már szívedben szeretet, nem üldözés
Keressél magadhoz való, méltó férfit
És próbáld meg majd őt szeretni,
Szíved meglágyul, nem haragtól fog vérezni
Ha valakit őszintén szerettél, el tudod engedi
Had tudjak én már mást igazán szeretni,
Az élet kegyetlen vagy magasra emel,
Ne állj az utunkba, viszályból legyen elég
Hagyd, hogy legyen számunkra
A szerelem, magasztos kegyelem,
Így fog lenni nyugalom lelkeden.
Vers: Dér István (ISI)