Hiányzol

Most karodba bùjnék, mint annyàhoz a gyermek,
nem hiànyzik semmi csak szorosan ölelj  meg.
Az egèsz vilàg ott van… a Te karjaidban,
nincs amire vàgynék most…. ennèl jobban.

Szeretlek! Suttognàm hallkan a füledbe,
S te arcomat fognàd a két tenyeredbe.
És forrò csòkodtol égne màr az ajkam,
Testem remegne…hogy magam neked adjam.
A mennyekig repűlnénk a vàgyaink szàrnyàn
ha megszünne a vilàg én még azt se bànnàm.
Mert ha te itt vagy nem kell nekem semmi,
Csak ennyit szeretnék…a karjaidban lenni.

Megosztom valakivel...
5 2 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x
()
x