szeressél, angyalom, ahogy én szeretlek,
adj helyet szívedben az én szerelmemnek…
fogadd be a lelkem, mint magot a lágy föld,
vagy a rügyfakadást napfényben úszó tölgy…
szeress, mint a kalászt az aranyló mező,
kebled legyen párnám, puha és ölelő,
csókod ízes harmat a piros pipacson,
amely felcsillan egy vágy teli hajnalon…
szeress, mint kiszáradt rét a nyári záport,
mint röpke pillanat elérni a távolt.
egy pillangó szárnya a szabad lebegést,
és a fagyos szívem a forró ölelést…
szeress, mint madárnak dalát a hűs erdő,
amit messze sodor a bús őszi szellő.
mint fészek a tojást, úgy óvd vándor lelkem,
fogadd el és őrizd őszinte szerelmem…
szeress, mint az éjjel a hold ködudvarát,
távoli bolygóknak sziporka sugarát,
hullócsillagoknak tüze égjen benned,
s hamvasszon el izzó és igaz szerelmed…