Kín

Mondd, miért van az,
hogy most is arra
ébredek, hogy a
konyhában a
kávémat készíted?

Mondd, miért látom
oly tisztán arcodat,
hallom hangodat, és az
ablak alatt a
cipőkopogásodat.

Nem bírom már!
Minden percben
látlak, hallak.
Belehalok, hogy újra
hozzád simuljak.

Éjjel felriadok.
A párnádon zokogok.
A testem nyirkos
és hideg.
Nem bírom… nem bírom ezt.

Ó Uram! Ha őt elvetted,
engem miért hagytál meg?
Ha megválthatnám az
életét, bármit is
kérnél megtenném.

Mondd mit!? Én rohanok.
Ha kell, az életemet adom.
Nyújtsd kezed!
A bánat úgyis
elemészti szívemet.

Az életem így kín és gyötrelem.
Nem kérek mást tőled,
ezt megígérem, csak egyet
tegyél még meg nekem.
Vigyél oda, ahol együtt lehet velem!