úgy fáj a szívem, mert minden kincsem,
igaz szerelmed elhagyott.
és minden érzés, törődés, féltés,
mi közöttünk volt, az megfagyott.
szerelmed gyöngyként, bánatos könnyként,
az arcomon karcolt nyomot,
de az emlékek, lelkemben élnek,
mert életemnek célt adott.
Emlékeim
Boldog emlékek szerelme gyökeret vert szívem mélyén,
s lelkem virágjává érett, tündöklő szerelmed fényén.
de a végzet viharai fölénk értek, s tépik, húzzák,
félek testem és lelkemet villámjai összezúzzák.
Jó széllel, hazáig
Egymagad vagy drágám
a világ-tengeren,
megannyi hóbort csüng
cifra-bús lelkeden.
Érzéseim
naplemente vörös sugarai hintenek fátylat az égre,
felhők között pislákolva intenek búcsút a reményre.
még látszik a szürkületben egy gyertya csonkja, min halvány már a láng,
eloltani készül a sok fájdalom, kín, szenvedés és magány.
Töredékek a szerelemről
Ki megvígasztaltad a testem,
áldott legyen a te neved.
Hazug voltál, hiú, hitetlen?
Vakmerőbb, mint a képzelet!
Hová hullsz? Én meszes közönybe.
Nincs áhitat már nélküled.
Ennyit ért…
Elszürkült a nap az égen.
Csöndes eső hull a télben.
Havazna bár, de nem ér földet,
Széthullanak, mint az élet!
… és ami bennem foglaltatik ~ Fohászaltató
Csak nézem, ahogy a langymeleg pillanat
ólmos lábát lógatja a vállamon, s itt marad
még egy kicsit, míg teljesen valómat
lakattal ajkaimon, megkönnyezve fájlalom.
Csendes, hűvös hajnal
Csendes, hűvös hajnal.
A nap is még megpihen,
mégis friss fény nyargal
egy sebből gyógyult szíven.
Az éj sötétje
Sétálok az éjben
Lábam röpít messze.
Menekülni félelmedben?
Választani mersz-e?
Szerelemnek gyönge fátylát
Választani kellemes,
De elveszteni barátodat,
Ezért tán érdemes?
Búcsú
Csalfa vak remény,
Szívem oly sokat remél.
Keresi a boldogságot szüntelen,
De már nem leli… seholsem.