Szétzuhanni…porba hullni…
Hogy mit jelent? Már tudom jól
Százfelé szakad a szívem
Összeomlik, darabokba hull
A hetvennégyes trolin
A hetvennégyes trolin tegnap este
eltűnődtem örömmel, szívrepesve,
hogy mért is ne járhatnánk mi ketten,
hisz túl vagyunk már minden etiketten.
Elhagyhatatlanság
sárgödrös utakon, egy érzést hajszolok.
szétfolyó lábnyomként olvadok, s úgy érzem meghalok…
mert ő most nincs velem, s nem fogja két kezem,
hiába vágyom rá, hiába szeretem.
A magány
Amikor magadba roskadva
bolyongsz az őszi szélben,
tudat alatt is lelkedbe mar
a keserű magány,s a kétely,
Nekem is fájt
Engem is elhagytak már és volt,
hogy én léptem le a színről,
nekem is fájt már a magány,
nem is beszélve a szívről.
Hinta-palinta
Mint vén földön és utánfutó
rohanó árnyékodba kapaszkodva
szép lassan elszenderültem
és boldog mosollyal arcomon
már én is melletted repültem.
Olga
Igazi perzselő nap zuhant ránk
elmúlhatatlan örök emlékül.
Fekszem előtted „házi oltárodon”
kitárulkozva,semmi szégyen nélkül.
Nem tudom
Úgy ment el tőlem,hogy örökre velem maradt.
Őrülten szép és áldott volt vele a nap.
Szerető szavai még most is fülembe zsonganak
ahogy szerelmesen becéznek,szólítanak.
Egyedül
Egyedül vagyok és te nem jössz,
pokolian rossz nélküled.
Csak nyilallások a mellemben,
s a szorongató szédület.
Beletörődés
Az idő múlásával,szívem egyre jobban vérzik
Hagyom a mosolygó emberek,hiszen úgysem értik!
Fájdalmam elfojtom,a feledésbe futok
De félő, hogy egyhamar ezen túl nem jutok!